|
|
|
|
{
|
Február
14. Péntek reggel, egy órával az első gyorsasági rajtja előtt leparkoltunk a pálya mellett. Itt már sokkal kedvezőbb körülmények voltak, mint svédben, volt rendesen hó, bár méteres hófalakat azért itt sem látni. Nem volt egy különösebben látványos rész, de a Svéd Rallyn inkább rossz helyet nehéz találni. A következő tervbe vett nézői pontot rajtunk kívül mégy vagy 10 000 norvég választotta, szóval biztos jó lehetett, mert mi semmit nem láttunk belőle. A 10 000 érkező norvégot a helyi szervezők kissé könnyedén kezelték, a keskeny út mindkét szélén parkoló autók közé is beengedek boldog-boldogtalant. Ennek hála az út teljes felületét lefedték a kocsik. Az, hogy mi nem láttunk a pályából semmit egy dolog, de a versenyzőknek az etap útvonal is erre haladt el. Egyszer csak szembe találtuk magunkat Neuvillel, majd mögötte elkezdtek tornyosulni a többiek. Ati, Dávid és Zs kipattantak nézelődni, én maradtam a volánnál. Nem kicsit voltam ideges, hogy buktuk a gyorsaságit, de nem volt mit tenni, beletörődtem. Így maradt egy kis időnk, megálltunk egy boltba hogy norvég haverom rendelését teljesítsem, paradicsomos makrélát szeretett volna tubusban, elintéztük neki. A nap második felében még két gyorson volt alkalom felhúzni az addig viszonylag szegényes kép és videó termést, egyet Norvégiában, egyet Svédben néztünk, mindkettő elég tetszetős volt, így a nap végére már kellemes szájízzel vehettük célba a totemként tisztelt sajtóirodát. Ezzel az volt a gond, hogy szegény Dávid a sajtókártya hiányát nélkülözve nem tudott bejönni az irodába. Első lépésben a pár szinten feljebb lévő étteremben ütötte el az időt, amíg az be nem zárt. Gondolta a szervizparkban el lesz, olyannyira hogy végül majdnem a fogságába esett. Már szinte végeztem a feltöltéssel, 97 százalékos készenlétnél Ati és Zs megindultak a kocsihoz, mondtam, hogy 5 perc és én is ott. Ekkor viszont még nem tudtam, hogy amit bő fél óra kínkeserves munkájával feltöltöttem, azt egy mozdulattal fogom kitörölni. Mivel már megint szinte csak én voltam az irodán, úgy éreztem, hogy másodszorra gyorsabban felmásznak a tételek, így is volt, de a többiekre rádobtam még egy 10 percet. A szállásunkon a vacsi kíséretében az EuroSport kiváló magyar kommentátorával, Magyar Bencével megvitattuk a VB jelenlegi helyzetét, egyikünk sem látta túl derűsen szeretett sportunk jövőjét. Az első igaz versenynap összegzése az lehet, hogy sokkal jobb volt, mint az első kettő, de még mindig egy picit elmaradt attól, amit a Svéd Rallytól megszokhattunk. Nem voltak rosszak a norvég pályák, de most mindennel együtt úgy éreztük, jobb lett volna, ha marad az első nap svédben. A meglepő hogy ezt még a pénteken hazai pályákon autózó Mads Ostberg is így gondolta, a verseny utáni sajtótájékoztatón megsúgta, hogy neki jobban fekszenek a svéd pályák. Mads, nekünk is! :) A szombati nap már akkor nagyon jól indult, amikor még igazából el sem kezdődött. Az első napon mindig illik az első gyorson megjelenni, hogy jó eséllyel még a teljes mezőnyt lássuk, mivel szombatra ez a veszély elmúlt, ezért csak a napi második pályát lőttük be. Óráinkat a szinte már álomba illő reggel nyolcas időpontra kellett ébresztőre állítani. Én ugyan beállítottam hatra, de esélyem sem volt, hogy kinyíljanak a szemeim, kinyomni sem voltam képes az ébresztést ezért inkább kikapcsoltam. Krisztián is hasonló cipőben járt, de valami csoda folytán háromnegyed kilenckor ráeszmélt, hogy bizony elaludtunk cseppet. Én még tudat nélkül kezdtem magamra cibálni a sí szerkót, de 10-15 perc alatt indulásra készek voltunk. A szerencse mellett az újfajta rajtoltatás is nekünk dolgozott, mivel a WRC-k helyezés szerint fordított sorrendben vágtak neki a pályáknak, ezért ha lekésünk Nobréról, akkor még nem dőlt össze a világ, de még a brazilt sem kellett nélkülöznünk, koppra odaértünk. Bár szombatra egész jól kipihentem magam, borotválkozni nem jutott idő. Csak ennek tudhattam be, hogy az első gyors előtt és a második után is meg kellett fújnom a svéd szervek alkoholszondáját. Attól eltekintve, hogy már reggel kilenckor felmerült, hogy esetleg ittas vagyok, nem volt annyira szokatlan, a második azonban annál inkább. A Hagfors-i szakaszról igyekeztünk volna a Colins Crest-hez, amikor egy nyitott csomagtartójú autóra lettünk figyelmesek. Én is kicsit elbambultam és megpöccintettem az előttem sorban álló Volvo-t. A kocc annyira jelentéktelen volt, hogy még koszos rendszámtáblánkon sem látszott semmi, a Volvón pedig vonóhorog volt, ott se látszott semmi. Az ember rögtön félreállt a járdára, nem is értettem minek, mi viszont siettünk, mentünk tovább. Jöttek aztán utánunk, de mivel nem adták jelét annak, hogy problémájuk lenne, szinte el is felejtettük a történteket. Néhány perc elteltével, egy kereszteződés előtt totyogtunk a sorban, amikor megjelent mellettünk egy rendőrautót. Kicsit méregettek minket majd félreálltak, az egyik kiszállt és kikapott a sorból. Egy fiatal srác volt, kiszálltam, kérdem mi a probléma!? Ő is kérdéssel köszönt, nekimentem e valakinek az imént? Mondtam, hogy az túlzás hogy nekimentem volna, de valóban érintőre vettem a holmit, a vállán szemléltettem miről van szó. Méregette a Skodri elejét, kicsit mosolygott is, de azért meg akart róla győződni, hogy józan vagyok, tessék még egy szonda. A leheletem friss volt és üde, mehettünk is tovább. Ez sorozatban a harmadik svéd rallym, de eddig egyszer sem voltam még a legendás Colins Crest ugratón. Most, hogy volt mellényem, bevállaltam és nem bántam meg. Szépeket repülnek, jó a hangulat is, de azt tudni kell, hogy a gyors után úgy fogod magad érezni, mintha egy hétig a füstölőben ültél volna. A nap méltó befejezéseként hátravolt még a Fredriksberg-i pálya, igaz már sötétben, amit annyira nem lájkolok, de ez is jó volt. De a nap legizgalmasabb része csak ezután következett. A bérautónk egy 1.2-es TSI kombi Fabia, ámulatba ejtően jól fogyaszt, százon ki lehet vele jönni 5 és fél liter benzinből. De egyszer minden tank kiűrül, erre most nekünk is rá kellet jönni. Ahogy beindítottam a holmit az utolsó gyorson a fogyasztásmérő komputer azonnal az arcomba ordította, hogy 20 kilométerem van elérni egy kútig. Egy másodperc alatt lement 15-re. Errefelé nem benzinkútból van a kerítést, éreztem, hogy ebből még baj lehet. Mire Zs kikutatta, hogy merre van a következő kút, már csak 5-10 kilométerünk volt hátra. Minimális bakancsommal igyekeztem a lehető leglágyabban kezelni a gázt, de ebben a pillanatban nem mi álltunk nyerésre. Három lehetőségünk volt, a közelebbi kút 11 kilométerre volt, 12-re viszont volt kettő. Utóbbit választottuk, mert ha az egyik kúttal ne adj' isten történne valami még mindig marad egy második esélyünk. Szinte lélegzetvétel nélkül totyogtunk 70-nel az úton, amikor úgy 5 kilométerre kiszemelt célunktól 0-ra váltott a komputer, a üzemanyagszint-jelző mutatója pedig kifeküdt. Átpörgettem az agyamon, hogy mivel tudjuk javítani pozíciónkat? Közöltem is gyorsan Zs-vel, hogy kezdjen el készülődni, mert hamarosan ki kell dobáljuk a súlyfeleslegeket és nem vitás, hogy az ő 130 kilójának kell repülni. Őrült módon lassan peregtek a méterek, de végre megláttuk kutunknak otthont adó városunk fényeit, kezdtünk kicsit megkönnyebbülni. Akkor fagytunk le megint, amikor az első számú kutunknak a megadott koordinátákon se híre se hamva nem volt. Szerencsére csak tovább kellett gurulni a következőhöz. Mikor megláttam a megváltó fényeket, gondoltam rá, hogy most már csak azért is deszkán és kopp keresztbe jelentkezek be benyáért, de konszolidáltam magam. Miközben a Skoda nyelte befelé a cuccot, megérkezett egy svéd társaság, közülük az egyik tag nem annyira lehetett képbe, mert úgy felrúgta az ajtó melletti kukát, hogy azt hittem atomjaira hullik szét. Ezen a megmozduláson Zs. és Ati rommá röhögték magukat. A Svéd Rally második napja már tényleg olyan volt, mint amilyennek szerettük, sőt egy kicsit még annál is jobb. Sokat aludtunk, láttunk négy gyorsaságit, kiváló időnk volt, napközben gyönyörű napsütésben, -3 fokban sasoltuk az autókat, szerintem életem eddigi legjobb versenynapja volt, egyszerűen csodálatos volt, és a leghosszabb is, de erről majd legközelebb. Svéd Rally Blog 2. rész: Élet az iglóban A Svéd Rallye blog és helyszíni tudósításunk támogatója: Korda
Racing Fri |
| ||||||||||
