|
|
|
|
{
|
Február
9. Ritka az amikor olyannyira magabiztosan készülhetek egy VB futamra, mint a mostani Svéd Rally. Mivel a VB havas versenye a szívem csücske, úgy voltam vele valahogy csak kijutunk. Állandó skandináv útitársammal, Kovács "Sanyi" Atillával már valamikor tavaly november-december környékén lehívtuk a repjegyet, úgy voltunk vele, legfeljebb bukunk 7 rongyot, ennyi kockázatot be tudunk vállalni. Az roppantmód sikeres Monte után már nem volt kérdés, hogy ott a helyem, valahogy összehoztam a versenyre valót. Csatlakoztunk a Rallyetours-hoz, így visszatérhettünk a tavaly megszeretett tornatermes szállásunkhoz is. Minket ugyan nem érintett, de a MALÉV múlt heti csődje nem jött jól néhány útitársunknak. Azonban mindenkiben megvolt a kellő eltökéltség a Svéd Rally iránt, így ha némi kompromisszumok árán is, de sikerült mindenkinek másik járatra foglalnia. Ha valami egyáltalán nem hiányzott a World Tour-ból és a Rally VB-ből, akkor az a repülés. A Montét meg tudtuk oldani autóval, Svédország azonban túl messze van. Egyszer ugyan már megcsináltuk ezt is autóval, de amikor 7000 forint oda vissza a repjegy, akkor be kell látni, kár erőltetni az autót. Eljött a várva várt szerda reggel, mintegy 25-en gyűltünk össze Ferihegyen, hogy célba vegyük Karlstad-ot. A repülés amúgy ritka sima volt, ennél rosszabb utam bár sose lenne. Egy keveset még aludni is tudtam, Ati pedig átaludta az utat. Az első komolyabb kaland általában a leszállás után alakul ki, most sem volt másképp. A balsors ezúttal az ex-Malévos brigádot nézte ki magának. Az egyik srácnak a feladós táskája nem került elő, ami több szempontból is különösen fájó. A táska rejtette ugyanis a túrára szánt valamennyi ruhadarabot, ő meg ott állt egy száll farmerben. A cucc végül megkerült, az történt, hogy leesett róla az úticélt jelző címke, ezért desztináció hiányában maradt ahol volt, Ferihegyen. Gondolnád, hogy semmi baj, majd utánunk küldik, csakhogy a következő gép csak vasárnap jár erre, ez pedig éppen az amivel neki majd haza kellene menni. Hát ez a szívás. A MALÉV-os csapat egy másik részének ppedig azzal a korántsem apró problémával kellett megküzdenie, hogy Stockholmnak két reptere van: az egyikre a MALÉV a másikra a pedig a fapados gépek repülnek. Hol itt a gond?! Ott hogy a két reptér közt fekvő távolság cirka 80 kilométer. A srácok autója a MALÉV-os reptérre lett foglalva, ők viszont egy picit arrébb értek földet. Csak a dohányosoknak is szép legyen az élet, volt olyan is aki attól dőlt dugába, hogy a reptéren kipucolták a táskájából a cigaretta tartalékokat. Mi, akik gond és kalandok nélkül megúsztuk az utazás eddigi részét, autóba pattantunk és irány Karlstad. Alapvetően a hangulatra és a társaságra sem lehet panasz. Volt aki már a repülőn erős alapot épített az autós utazás jó hangulatához, hogy az egész történet stabil lábakon álljon. Ebbe az alapba egy fél liter whiskey-t és egy-két deci páleszt kellett belelocsolni. Ati alapvetően szolid jellem, ő csak az autóban nyúlt hozzá az egyébként rendkívül szegényes alapvető készletünkhöz, ennek köszönhetően viszont végig azt hallgatgattuk, hogy "hol a Rihannám!?" meg hogy "mikor állunk már meg?" Amennyire vártuk, annyira nem történt semmi különös Karlstadba, felvettük az akkreditet aztán irány tova a szervizparkba. Hát nagyon változatos jelzőkkel tudnám illetni, hogy milyennek ítéltem meg a Hagforsi szervizpark szerda délutáni állapotát, de most maradjunk a gyengénél. Valahogy mindenkinek pont most kellett gépátvételre menni. Ott maradt vagy 10-15 autóból, de ami igazán érdekes lehetett volna, pl. Nasser Citroenje, ahhoz nem engedtek közel. Na mindegy, itt egy sajtóiroda, tegyük fel ami van. Sajtóiroda azonban van is meg nincs is, csütörtök reggelig csak álmodhatok róla, hogy itt bármit is feltöltök. Nem baj, időközben kiderült, hogy a szállásunkon idén lesz net, na majd akkor otthon bepótolom, szövögettem tovább álmaim. Hazafele menet megálltunk egy boltban, hogy legalább a vacsorához felkészülten ülhessünk asztalhoz, vagyis legyen elég sör. Időközben kicsit szétszóródott a csapat, a kulcsos emberrel együtt. Semmi sem akart összejönni, ma annak is sikerült eltévednie, aki a környéket már csukott szemmel is olvassa. Ez a mi nyelvünkre lefordítva azt jelentette, hogy közel egy órát vártunk a ház előtt mire megérkezett hozzá a kulcs. Veszett már több Mohácsnál, engem már amúgy is csak az érdekelt, hogy frissíteni tudjak. Bent vagyunk a kecóban, hol a net? Kaptunk a pecóhoz egy 20-30 kulcsból álló csomót, na melyik hiányzott belőle? Persze hogy az interneté! Holmi zár ebben az állapotban csaknem lehet akadály, neki estem hát jó igényessssen. Felfokozott lelki állapotomban is sikerült roncsolás nélkül kinyitni a kicsi szekrényt, ami a mobil internetet rejtette. Dugom a gépre, települ, elindul, csatlakozik, király! De kenhetem a hajamra, internetkapcsolat nincs. Úgy egy órát mutyiztam vele, mire beláttam, hogy ebből itt nem lesz frissítést, akkor együnk valamit. Az Atival közös táskánk felét a kaja tette ki, így most még egy eléggé hosszú étlapról választhattunk magunknak estebédet. Első este a chilis babnak szavaztunk bizalmat, felhúztunk szépen egy kis erős pityuval, megsimítottuk egy fej lilahagymával, majd egy kis sörrel lágyítottuk habkönnyűre. Hogy a mai nap igazán kerek legyen, tudomásul kellett még venni, hogy a házban a fűtés csak őrlángon pislákol, némi jóindulattal lehet idebent 16 fok. A szerencsésebbek az első éjszakát ráadásul még ágynemű nélkül is abszolválják, mivel két szett hiányzik a készletből. Az előbb szétnéztünk kicsit az alagsorban, hogy mi-merre, kutatásunk érdekes eredménnyel zárult: találtunk egy embert aki a szaunában,egy másik pedig a tornateremben lelt menedékre. Csütörtökön ennél már csak jobb jöhet! Ugye!!!??? A Svéd Rallye blog és helyszíni tudósításunk támogatója: Korda
Racing Fri |
| ||||||||||
