Február 12.
Már nem árulok el újdonságot, ha azt mondom, hogy a csapat továbbra is fitten és időben pattant ki ma reggel is az ágyból. Bár ezt a jelenséget továbbra sem értem. Mondjuk Sanyesz ma nem kötött nyakkendőt, dehát hétvégén ez elnézhető még egy igazgatótól is... :)

Első körben a Svéd rally legnépszerűbb nézői pontjára, a Vargasen gyors Colin’s Crest nevű pontjára indultunk el. Az odaút során elhaladtunk a 2010-es Svéd Rallyn (Frinek, Sanyesznak és nekem ez volt az első Svéd Rallynk, ill. ekkor ismerkedtünk meg) használt szállásunk mellett, ez jó érzéssel töltött el. Az már nem annyira, mikor belegondoltam, hogy annál a szállásnál mennyire közel helyezkedett el a mellékhelység és a fürdő... A gyors előtt már 3-4 km-re borzalmas dugó alakult ki, lényegében beállt a forgalom. Itt kicsit elő kellett vennem az otthoni utakon szükséges és jól begyakorolt prosztó stílust, ennek köszönhetően nem késtünk le a gyorsról. Még ezen felül várt ránk egy komolyabb gyalogtúra, hogy eljussunk a Colin’s Cresthez, ami egy elég komoly ugrató.

Mivel nem rendelkezem média akkreditációval és ennek megfelelően fotós mellénnyel sem, a legtöbb helyen nehéz jó fotós pontot találnom. Illetve találni nem nehéz, de azt elérni, hogy onnan a fentiek hiányában ne küldjenek el, azt igen nehéz megoldani. Így történhetett az, hogy a gyors kezdetete előtti húsz percemet azzal töltöttem, hogy körbebolyongtam a környéket és vitatkoztam a pályabírókkal. Végül a sokadik elküldésre sikerült kikötnöm egy meglehetősen jó helyen. Itt Veiby (Fabia R5) majdnem behempergette a holmit előttem az árokba. A tagot egyébként nagyon megkedveltem az utóbbi napokban, mert baromi tempósan és látványosan közlekedett mindenhol, ahol néztem.

Ezután a következő gyorsot a magas átlagtempó miatt törölték, így "jobb híján" átszaladtunk Hagforsra. Itt is egy ugratót készültünk nézni, amit egy sípályára dobtak rá, baromi jó hely. De mivel még volt egy kis időnk előtte, lekutattunk Hagforsban egy italboltot – ugyanis a svédeknél csak külön erre a célra dedikált üzletben lehet tömény alkoholt és normális erősségű söröket venni. Innentől kezdve Morgan kapitány is csatlakozott csapatunkhoz! :)

Az ugrató most is baromi jó volt, sokan nagyon keményen leküldték - pl. Gorban, Lefebre, Evans és Tanak volt a kedvencünk itt. Ezen a gyorson egyébként elérkeztünk a Rallysport.hu történetének egy újabb mérföldkövéhez: sort kerítettünk az első élő facebook közvetítésünkre. Ez igazából kettő volt technikai hiba miatt. Reméljük, részesei voltatok és élveztétek. Nem tagadjuk, hogy még van mit javítani a megoldáson, de utólag visszanézve mi nagyon jól szórakoztunk rajta. Még ha kicsit panel is a stílus, de bízom benne, hogy visszaadja, mennyire jó hangulat uralkodik a csapaton belül.

A videóban egyébként egy pillanatra elemeztük egy - a közelben kutató svéd lány kinézetét. A skandináv szépség kifejezés nagyon sokszor helytálló, ezt megerősíthetjük, viszont ami számunkra elszomorító: nagyon durván kivan vakolva a legtöbb lány arca. Annak ellenére, hogy jó eséllyel nem is lenne rá szükségük, a legtöbben reggel elég keményen belefejelnek a sminkpultba.

Rengeteg helyi sajátosság jellemzi egyébként az itteni rallyra járó közönséget: ma megjelent például rengeteg finn, akik már délelőtt 11-re kottára vágták magukat. Többen egymást támogatták, mások egy arra járó lakókocsira kenődtek fel vagy épp egy borzalmas rideg átmeneti bárpult (kb. 20 féle tömény) közelében váltak hordalékká. Őket saccra talán úgy kedd körül már össze is fogják kaparni. Ami viszont mindenképpen mellettük szól: a rengeteg alkohol ellenére sehol sem látni igazi balhét.

Sajnos így ma csak két gyorsasági szakaszt tudtunk nézni (ezek viszont baromi jók voltak), az esti karlstadi szakaszra most sem akartunk lekotorni, de azért benéztünk a szervízparkba. Ezután irány haza, ahol következett a fürdés (tegnap már nem fért bele, úgyhogy mostmár igencsak időszerű volt). Sokat nem fejlesztettünk a már bevállt rendszeren, én mondjuk véletlenül többször is leejtettem a tusfürdőmet, de szerencsére nem volt következménye végzetesnek ígérkező hibáimnak.

Pancsi után vacsoragyártás következett, újra hot-dog és melegszendvics volt a menü. Elég durván felpimpeltük a tételeket, úgyhogy makogtunk szépen a végére. Ebben az is szerepet játszott, hogy az átlag erősségű jalapeno mellé ma sikerült extra erőset is durrantani – ez majdnem végzetes lépésnek bizonyult.
Ma már egyre inkább érződtek rajtunk a fáradtság jelei, ráadásul most tovább el is húzódott a nap, úgyhogy a holnap hajnali kelés még ígéretesebbnek ígérkezik. Az a tervünk, hogy a napi három szakaszból mindhármat megnézzük és odatesszük magunkat. Ennek támogatása érdekében még vacsora után legyártódtak a szendvicsek, úgyhogy gasztro téren nem veszélyezteti semmi veszély a küldetést!

Krizsanyik Zoli