{

Monte Carlo Rallye Blog 3. rész: Küldetés teljesítve Január 21. A versenyből ugyan három nap még hátravolt, de csütörtök este Fri és csapata számára véget is ért az idei Monte. Mesélnie azonban így is van miről, a hátralévő két blogból itt az első. Vasárnap éjjel, az utazás alatt, nem pihentünk sokat, hétfő estére jelentkezett is egy egészséges mértékű alvásdeficit. Hazafelé menet megálltunk egy pizzériában. Megtanultunk ugyan pár fontos francia szót, és eggyel több pizzát is kaptunk, mint kértünk, de nem ezért térek ki rá. Sok fogalmunk nem volt a világpolitikai helyzetről, de hamar megtudtuk otthon valami baj van. A pizzéria falán lévő tévén negyed órán keresztül velünk foglalkoztak, többször feltűnt Viktor vezér képe, Budapest és krízis szó is, ebből sok jóra nem lehetett következtetni. Persze ahhoz nem kell idejönni, hogy érezzük nem állunk jól, de nem volt jó érzés ezzel itt is szembesülni. Az első szállásunk a galloknál divatos kapszulahotel volt, amit a tavalyi francia raliról már ismerős volt. Főbb jellemzői: 5 négyezetméteren 3 ágy (egy a falon) és egy fürdőszoba, nagyon olcsó, van net. A feladat adott volt, férjünk el valahogy négyen. Hála az égnek az alsó két ágy össze volt tolva, ezen osztoztunk hárman, nekem jutott a közepe. Az első napi szokásos programomból csak a blogírás hiányzott, de laptop töltő híján kényszerből is az alvás mellett döntöttem. Reggel a többiek ébresztettek, hogy indulás van. Nem igazán tudtam hol vagyok, mint ahogy arról sem volt fogalmam, hogy mennyi az idő. Lefagytam, amikor kiderült, hogy másfél órával a hivatalos teszt kezdete előtt már leparkoltunk a pálya mellett. Ha már aludni nem tudunk, legalább együnk valamit, egy közeli péknél lehívtunk gyorsba egy kávét meg valami pék sütit ízlés szerint. A tesztpályától nem voltam elájulva, de a francia rali kordonos viccénél azért sokkal jobban adta az ívet. 11 körül úgy éreztem megvolt a minimum kép és videó anyagom, miért nem megyünk a sajtóirodábaaa!? Már majdnem el is indultunk, amikor beugrott, hogy még mindig nincs meg a töltőm. Arról még nem is szóltam, hogy nem egyedül képviselem ám a rallysport.hu színeit a Montén, a RallyeTours-os buszon ott ült Lara is. Hívom, összefutunk, én is adok nekik valamit, cserébe megkapom a töltőm. Irány az iroda! A rali délutáni programjában volt még egy csapatfotózás, este 6-kor pedig egy rajtceremónia, de nekem fontosabb volt, hogy a képek, a videó és a blog is időben a helyére kerüljön, ezért dobtam őket. Induláskor úgy voltam, hogy az idei Montéban csak kellemesen fogok tudni csalódni, de nem így történt. A sajtóiroda kritikán aluli volt. A net piszkos lassú, egy komolyabb betárcsázóssal porig lehetett volna rombolni az ottani sávszélességet. Pedig délután nem is voltunk bent sokan, a fotósok nagy része kint melózott. Negyed óra alatt tudtam megmérni a sebességet, 100 kbit volt a letöltés, felfelé legalább 200-zal ment. A WC förtelmesen nézett ki, sose gondolnád, hogy a Monte Carlo Rallyen vagy. Na de mindegy, amit akartam, ha lassan is, de megcsináltam. Csak Csabit sajnáltam, amíg mi a sajtóirodán múlattuk... ...neki akkredit híján kint kellett elütni valahogy az időt. Legalább bandázott kicsit Sainz-cal, Delecour-ral, meg keresett egy kis pénzt. :) A keddi szállásunk már Valenctől 40 kilométerre volt, de a jellege (kapszula) ugyanaz mint a hétfőinek. Mivel első körben úgy terveztük, hogy csak a tesztre érünk ki, ezért nem is foglaltunk szállást hétfőre, mire pedig eldöntöttük, hogy hétfőn is kint alszunk, itt már nem volt hely. Helyzetünk annyit javult, hogy a RallyeTours is ugyanitt foglalt szobákat és volt egy még szabad helyük, ezért én a hátralévő két éjszakára átköltöztem, volt már nekem is saját ágyam! A szállás nagy pozitívuma volt, hogy kajak gyors volt a net, így még otthoni munkáimból is tudtam valamit csinálni. Lakótársaim is fertőzöttek voltak, a worldrallyphotovideo.com fotósával és videósával töltöttem el a hátralévő két éjszakát. Engem leginkább csak aludni láttak, amikor én feküdtem ők még, amikor keltem akkor meg már nyomták az ipart. Szerdán aztán kezdetét vette a verseny is, négy gyorsaságival. Ebből kettőt lehetett megnézni, de így is volt dilemmánk bőven. Laráéktól hallottam, hogy a kettesen hó és jég van, az elsőn viszont Geri tudott egy jobb helyet. A bizonytalant ezúttal nem cseréltük fel a biztosra, az első pályán kezdtünk, ami azért is jobb választást, mert itt nagyobb eséllyel látjuk a teljes elrajtolt mezőnyt. A nap felénél jött az újabb dilemma menjünk vagy maradjunk, mert időközben újabb híreket kaptunk a másik pálya vonzó hó helyzetéről. Egyre csábítóbb volt, de újfent maradtunk, mert szerettünk volna időben visszaérni az esti gyűjtőre, hogy legyen pár portrénk is a versenyzőkről. Loeböt megközelíteni lehetetlen volt, Hirvonennél és Solbergnél még nagy volt a tumultus, de például az első nap egyik kellemes meglepetését okozó Novikov úgy sétálgatott mintha nem is ide tartozna, a kutya se ment a közelébe. Krizsanyik Zolinak hála, a napi beszámoló már készen várt a sajtóirodán, neki köszönhetjük facebook oldalunkon a friss bejegyzéseket is, keetos Zoli! Fél 10 volt mire visszaértünk a szállásra, megterveztük a csütörtöki programot, aztán fekvés-alvás. A rali második napján 6 gyors volt a programban, úgy számoltunk, hogy egy kis szerencsével akár hármat is láthatunk. Reggel megálltunk egy pékségben hogy magunkhoz vegyük a szokásos kv-kenyér kombót. Nagyon hangulatos volt a hely, a kávétól viszont nem ájultunk el. Fotó: Makai Gergely Az első gyorsot lecsúsztuk, amatőr hibát vétettünk. Odaérve a pálya szélén parkoló kocsisorhoz, meghoztuk a hibás döntést: jobb lesz ha itt leparkolunk, mert más médiás autó is visszafele tart a nadrágszíj vastagságú úton. Letettük a holmit és megindultunk. Két kilométer séta után a visszafordulás mellett döntöttünk, mert ekkora már Loeb elment és még legalább 1 km-t biztos menni kellett volna a pályáig. Így viszont volt még esélyünk átérni a harmadikra. A séta elsősorban Csabinak köszönhetően jó hangulatban telt, mint ahogy ez az egész túrára is jellemző volt. Szerencsére a harmadik gyorsra időben odaértünk így az első körből csak megnéztünk egy gyorsot. Itt újabb dilemmába ütköztünk. Csabi talált egy látványos helyet, ezért abban maradtunk itt várjuk meg őket a második körben is. Igen ám, csakhogy ekkor 11 óra körül lehetett, legközelebb viszont csak délután ötkor jönnek. Addigra pedig már sötét lesz, úgyhogy húzzunk innen. Visszamentünk az első céljába, miközben már tudtuk, számunkra itt ér véget idén a Monte. Időnk még volt bőven, úgyhogy én megindultam a pályán, hátha találok valami jó helyet. Utolsó gyorsunk után Csabi kézbe vette a csomagtartó logisztikát, mert akármilyen kevés cucc is volt nálunk, mindig tele volt a kombi Octavia csomagtere, kizárt hogy a Focus-ban elfértünk volna. Bepakoltunk szépen, és irány haza. Tudtuk, hogy az út hosszú lesz, piszkosul hosszú. Délután 5 körül indultunk útnak, Csabi kezdte a vezetést. Megálltunk egy helyes Rhone parti városban, hogy felvegyünk egy kis pénzt, de erről majd a blog befejező részében mesélek részletesebben. Éjjel egyig nyomta Csabi a gázt, ekkor kerültem sorra. Szerencsére tudtam aludni előtte kicsit, de így is megszenvedtem a vezetést. Olaszban végig olyan köd volt, hogy egy parkolóban a kijáratot is alig találtam meg. Az sem javított a helyzetemen, hogy körülöttem mindenki alszik, de van egy titkos fegyverem, amit ilyenkor szoktam bevetni és megint jól működött. 500 kilométert bírtam, de a végére már lekváros lettem. Lubljana és Maribor között elég volt. 11-kor értünk Budaörsre, lassan és elgyötörten, de legalább egyben és ez a legfontosabb. Az idei Monte számunkra itt ért tehát véget, a blog azonban még folytatódik tovább, holnap még értékelünk és sztorizgatunk egy keveset. A Monte Carlo Rallye blog és helyszíni tudósításunk támogatója: Korda Racing Partnereink: RallyeTours Rallypolo Monte Carlo Rallye Blog 2. rész: Háborúba, kard nélkül Monte Carlo Rallye Blog 1. rész: Új év, új túrák Partnereink: Fri