Rally Bulgária Blog 4. rész: Végre valami Július 10. Szombat délutánra jutottunk el odáig, hogy sikerült találni egy olyan helyet, amivel végre mindenki elégedett volt, de azért benyeltünk egy etapot is Nem ismerek magamra, három óra alvás után nagyjából időben sikerült felkelnem, de az mindenképp biztató a jövőre nézve, hogy a keléssel beelőztem Jordánt, pedig ő hamarabb feküdt. Az indulással egy negyedórát csúsztunk emiatt a napi nyitó gyorsra koppra érkeztünk. Szombatra az volt a nagy terv, hogy az első körben kétszer is megnézzük az elejét, ezért 15-20 autó után elindultunk a harmadikra. Na ennek semmi értelme nem volt, azon kívül hogy azért lesz miről mesélni, de ezt csak utólag tudtuk meg. A két gyors rajta közt 3 óra volt a különbség a távolság pedig nagyjából 40 km. Biztos ami biztos alapon időben elindultunk, a nagy sietségben Etele kolléga állhatatos gerillamunkájának, na meg önmagam bénaságának köszönhetően sikerült leseggelnem egy visszapillantó tükröt. A lényeg, hogy bő egy órával a rajt előtt ott voltunk. A rendezők ezen a gyorson nem álltak a helyzet magaslatán, pályától már kb 3 kilométerre leállították az autókat, két kilométerrel arrébb pedig ott állt üresen a kijelölt placc. Elkövettük azt a hibát, hogy ennél a zárásnál leraktuk a Korda Racinges buszt és nekivágtunk a szokásos hegymászásnak. Ugyanitt összefutottunk Hadik Andrisékkal, ők azonban 500 méter után visszafordultak az autóért. Mi nyomtuk tovább, de újabb 1 kilométer után Zoli és Jordán úgy döntött, visszamegy a buszért. Mi addig lenyomtuk a hátralévő újabb 1 kilcsit, megindultunk a pályán befelé. Nem tudom már mennyit mehettünk a pályán, de a legjobbnak a cél előtti kanyar tűnt, de otthon nem állnék meg egy ilyen kanyarba. Az ingázáshoz visszakanyarodva, nem csak mi gondoltuk úgy hogy jó ötlet, tehát a harmadik gyorson elég komoly embertömeg gyűlt össze. Amivel önmagába nem lett volna gond, ha van elég pályabíró, de a szóban forgó kanyarban legalább ezer ember állt, jutott ránk egy bíró és egy rendőr. De inkább ne is lettek volna, néha odajött, azokat akik szinte már a pályán feküdtek arrébb küldte, majd eltűnt, a megüresedett helyekre pedig háromszor annyi ember érkezett. A pálya biztonságát ellenőrző helikopter próbált rendet rakni, volt hogy 5 méterre is leereszkedett kézzel integetve irányította a nézőket biztonságosabb helyekre. Majd egyszer csak megjelent egy bulgár srác, amolyan rendező féle, aki ennek ellentmondva, visszaengedte az embereket a tényleg veszélyes külső ívre. A helikopteres ürge még vagy kétszer visszatért hogy elzavarja a rossz helyen állókat, de ekkor már egyre jobban érezni lehetett az etapszagot a levegőben, közel félórás csúszásunk volt. Szárnyra is keltek a pletykák, hogy törlik a gyorsaságit, némi gondolkodás után úgy döntöttünk, lelépünk. Hát ha eddig nem volt biztos az etap, akkor mi azzá tettük, ahogy hatan megindultunk sorra csatlakoztak követőink, de igazunk volt, csak átgurultak a srácok a pályán. Egy gyors mínusz. A nap második körére a középső szakaszt lőttük be, igaz ez volt a legmesszebb, de erről egész jókat olvastunk. Az út kissé kalandos volt, elég elhagyatott helyeken jártunk. Megálltunk egy kis faluban, találtunk egy nyitva tartó boltot. Szerintem azzal, hogy ott bevásároltunk úgy 10 százalékot rúgtunk a falu éves GDP-jén. Megérte a kétórás utazás, tényleg jó kis helyünk volt, messze a legjobb volt. Ami a legnagyobb öröm volt, hogy Turán Frici fantasztikusan ment, nagyon jó érzés, hogy ott rajtolt egy magyar páros a VB első 10 versenyzője közt és nem érdemtelenül, hisz Friciék reggel az abszolút hatodik időt autózták! Ami külön öröm, hogy nem csak gyorsak látványosak is voltak és ha sikerülne vasárnap is tartaniuk a helyüket sporttörténelmet írhatnak mint első magyar világbajnoki pontszerző páros, nem is egyet, rögtön négyet vághatnának zsebre! Hazafelé menet még benéztünk a szervizbe, bár már sok érdemleges dolog nem történt majd tettünk egy próbát a versenyközpontban, hátha ott tudunk valami Rally Bulgáriás ajándéktárgyat venni. Itt sem sikerült, úgyhogy húztunk vissza a szállásra. Nem volt korán, de azért nekiálltam frissíteni az oldalt, de egyszerűen használhatatlan volt a net. Bevallom egy ici-picit még örültem is neki, mert nagyon fáradtnak éreztem magam, így viszonylag normális időben tudtam aludni. Ehhez csak annyit kellett tennem, hogy valahogy visszahozzam az életbe Jordant, keresztbe feküdt az ágyon, de mint aki meghalt, semmire nem reagált. Valahogy sikerült átpakolni az ágy számára fenntartott részére. Joccakát!!! A Rally Bulgária Blog és a helyszíni közvetítés kiemelt támogatója: a Korda Racing és a rallysport.hu Rally Bulgária Blog 3. rész: Miért éppen Bulgária? Rally Bulgária Blog 2. rész: Borovets itt, Borovets ott Rally Bulgária Blog 1. rész: Egy busznyi fotós Fri