|
|
|
|
|
Rally Bulgária Blog 3. rész: Miért éppen Bulgária? A nap,
számomra, egyik legkritikusabb szakát, a reggeli ébredést sikeresen
abszolváltam, persze ebből három szobatársam is oroszlánrészt
vállalt. Az időjárás képe sokat nem javult reggelre, ezért legmelegebb
ruháinkat kapartuk elő, reggeli és kávé után nagyjából a tervezett
időben elindultunk versenyt nézni. Azt hittük két óra elég lesz,
hogy odaérjünk a nyitószakaszra, de a távolság és az utak minősége
áttervezte a programot, a nyitó helyett inkább a második pályát
vettük célba, előtte pedig benéztünk a szervizbe. Sokat nem
láttunk, az elejéből, már mindenki elment, de Turán Friciéktől
megtudtunk egy érdekes dolgot. A Rally
VB-n a WRC-s, JWRC-s versenyzőknek nem kell nagyon törniük a
fejüket a gumiválasztáson, részükről szinte mindegy, hogy szakad
az eső, vagy tombol a kánikula, így is úgy is kétféle gumiból
kell választaniuk. De itt is csak a gumi keverékét választhatják
meg, az esőgumi, meg az intermédia nem igazán divat. Gondolhatnánk,
hogy akkor majd a csapatok fogják magukat és nekiállnak megvagdosni
az abroncsokat, na de ezt sem lehet, lágy vagy kemény, döntsd
el. Reggel lógott is az eső lába, de végül le nem ért, így nagyjából
száraz pályákon lehetett veretni. Mivel pénteken
csak 4 gyorsasági szerepelt a programban, nem volt sok választásunk,
sajnos. Kezdésként elmentünk a második gyors céljába, de két
kilométer felfele séta után sem sikerült egy meggyőző kanyart
találni. Szétszóródott a társaság ki merre látott. Abból, amit
én láttam semmire nem vagyok büszke, Jordánék előtt legalább
egy Citroen meghempergett. A második körre átmentünk egy gáthoz.
Elkövettük azt a hibát, hogy az első szabad helyen leparkoltunk,
ezzel megnyertünk egy újabb kellemes sétát felfelébe. Ez a hely
talán már egy fokkal jobb volt, de itt sem lett orgazmusom.
Tulajdonképpen
most már bevallom, baromi unalmas (nem rossz) volt a mai nap,
sokat kellett gondolkodnom, hogy igazából miről is írjak. Végül
Kimi Raikkönen húzott ki a bajból. Egyrészt miatta lett etap
az utolsó gyors nagy része, ugyanis leesett az erdőbe, elment
szedte össze fele a fát. Megpróbáltunk lejönni a gyorson, hogy
megnézzük mit művelt a srác, de mire odaértünk már csak az autó
hűlt helyét találtuk. Hazafelé menet benéztünk a szervizbe,
persze az élmezőny már megint lefarolt mire beértünk, de az
FIA ellenőr épp akkor vette szemügyre Kimi autóját. Az autó
eleje és jobb hátulja kapott egy nagyobb ütést de a cső úgy
tűnik megúszta mert az ellenőr engedélyezte hogy Kimi szombaton
visszaálljon. Az volt az érdekes, hogy sajtó kártyával odaengedtek
az autó közvetlen közelébe, de fényképezni tilos volt. Szegény
Etele talán még most sem heverte ki, hogy ott állt egy méterre
Kimi mellett és nem fotózhatta le, és mi se, pedig úgy álltak
egymás mellett, mint két tesó. Visszatérve,
oda ahonnan indultam, ma sem kerültem közelebb a megoldáshoz,
hogy vajon mivel nyerte el Bulgária a világbajnoki rendezés
jogát? Nem akarom én bántani a bolgárokat, de egyszerűen nem
értem ezt az egészet. A pályák elmennek, de ugyanilyeket Magyarországon
is találnánk, de ha nem is otthon, és mondjuk kell egy kelet-európai
aszfalt verseny, akkor miért nem a Barum? Sok néző itt nincs,
a pályák teljesen átlagosak a kiegészítő mezőny pedig átlag
alatt. Az is jelez valamit, hogy a WRC shop nem látott annyi
potenciát a bolgár felvevő piacban hogy lerakjon egy sátrat
az ajándéktárgyaikkal, egyedül Petter Solberg árulja kollekcióját,
tessék válogatni! Rohadtul
elment az idő, már éjjel egy van, és sehol sem tartok. Az a
baj, hogy van itt a szálláson net, de egy mobil széles sáv van
szétszórva, ami akkor is embertelen lassú, ha egyedül csatlakozok
rá, most pedig vagyunk itt vagy öten, fogalmam nincs, mikorra
másznak fel a képek. Egy óra előtt esélyem sincs lefeküdni,
ötkor pedig kelni kell. A Rally
Bulgária Blog és a helyszíni közvetítés kiemelt támogatója:
Korda
Racing és
a rallysport.hu Rally
Bulgária Blog 2. rész: Borovets itt, Borovets ott |
|
