Mexikó Rally blog 2. rész - "A repülésben az a szép, hogy minden bizonytalan!" Március 5. Valószínűleg Hollandia a világ egyik legrendezettebb és legszabályosabb országa, legalábbis felülnézetből erre következtetek, a mexikó napfelkelte pedig csodaszép! Egy kis csúszás végül volt a Budapest - Amszterdam járaton is, a táblán negyed óra szerepelt. Beszállás közben azért rákérdeztem a személyzet egyik férfi tagjára - gondolom valami pilótaféle lehetett, hogy ugye ennél több csúszás nagyon nem lesz, amire ő viccesen azt felelte: „Ezt nem tudom, a repülésben az a szép, hogy minden bizonytalan”. Hát én nem igazán szeretem az ilyesféle vicceket, valahogy a repüléssel nem bírok megbarátkozni. Az út a mondhatni szokásos mederben folyt, felszállás, öv kikapcs, evés-ivás, kávé-tea, kicsit bóbiskolsz és már le is szálltál, most viszonylag keveset rettegtem. Akkora mákom volt, hogy ha ötméter magas lennék akkor is simán elfekhettem volna, az egész sorban (hat szék) csak én ültem. Ha öt nem is, de közel két méter vagyok, így a folyosó mellé kértem a jegyet, ott kicsit jobban elférek. De hát így nyújtózhattam kedvemre, és Hollandia felé érve leesett, hogy akár az ablaknál is ülhetnék, úgyse jön már senki. Hát azért ez a Hollandia nem semmi. Én nem tudom, hogy csinálták, de ott még a szabálytalan is szabályos. Így felülről nézve az volt a benyomásom, hogy itt semmi sincs véletlenül. Az utak mentén a telkek szabályosak és egyforma méretűek, határaikat leggyakrabban csatorna jelöli, a telken mindenhol ugyanazon a helyen forog egy szélkerék, ezek természetesen egymástól azonos távolságra, vonalban helyezkednek el. Hihetetlen. Európa ötödik legnagyobb repülő tere Amszterdamban van, a világ 260 pontjára indulnak innen járatok, tavaly közel 50 millió utas fordult itt meg. Bár kellett sétálnom gazdagon, nekem nem is annyira a nagyság tűnt fel, inkább az, hogy úgy nézett ki, mint amit tegnap adtak át, mintha minden vadonatúj lenne. A dohányosoknak jó hír, van dohányzó rész, de a gyorsmasszázstól a múzeumig van itt minden, tulajdonképpen egy óriás pláza ahová repülővel járnak az emberek, közel 600 üzlettel, és 65 000 fős személyzettel. Hogy ne feledjem, hogy itt is jártam az első shop-ban lecsaptam egy hűtő mágnesre, és mire odaértem az E24-es kapuház már elkezdődött a beszállás, érdekes volt, hogy nagyon sokan voltak, újra átvilágítják az embert és nem tépték le a jegyet. Európán belül már az repültem de, az öreg kontinenst még csak egyszer hagytam el, amikor Isztambulba vízibusszal áthajóztam az ázsiai részre. Azt azért nem mondám, hogy arról álmodoztam, hogy egyszer majd Jumbo Jet-en repülhetek, mondjuk azt, bíztam benne, hogy egyszer kipróbálhatom a Boeing 747-est. Hát most ez is megadatott. A gép rám igazából kívülről tett nagy benyomást, amikor megláttam, akarva-akaratlanul megtorpantam picit, azon morfondírozva, hogyan fog ez felszállni ez a nagy dög? Egyébként nem is száll fel könnyen, nem mesélem el mit éreztem a kifutón, de nagyon sokat, számomra túl sokat mentünk a kifutón mire megemelkedett! Fent viszont már klafa, a nagy gépek előnye hogy simábban mennek, a 10 órás út alatt szinte meg se rázkódott. Belülről már nem érződnek a hatalmas mértek, persze itt egy sorban 10 szék van és ha felállok akkor még a kezem is kinyújthatom akkora a beltér. Ami csalódás volt, arra számítottam, hogy egy tengerentúli járaton több helye lesz a lábamnak, de nem, nincs nagy különbség. Egyébként egy szavam nem lehet, ahogy így elnézem a 415 személyes, 70 méter hosszú gépen egyetlen hely üres, a mellettem lévő!: ) Azt se mondanám, hogy kellemes érzés egy 10 órás repülőút, de meglepően jól viseltem. Indulás előtt azzal zavartam össze és készítettem fel szervezetem az útra és a hét órás időeltolódásra, hogy éjszaka egy órát aludtam és karórámat már hajnalban átállítottam Mexikói időre. Eddig úgy tűnik, működik, most nem az a meglepő, hogy nálam negyed öt van, hanem az hogy nálatok már mindjárt éjfél. Éppen naplementére érkeztünk meg Mexikó városba. Azt hittem itt lesz egy kis időm írogatni, de megint át kellett magamban értékelnem a dolgokat, az amszterdami reptér nem olyan nagy. Mexikó Városban majd két óra kellett, hogy átérjek a Leonba tartó gépemre, pedig a terminálok közt külön vasút szállítja az utasok. Fogalmam sincs hány óra után, de arra azért szakítottam 2 percet, hogy elszívjak egy cigit. Ez úgy megütött, mint még soha, úgy kóvályogtam, mint aki részeg. Azon gondolkoztam, hogy nem is azért gyújtottam, mert megvesztem volna érte, hanem mert adódott rá lehetőség. Le kellene szokni. A Leonba tartó gépen tulajdonképp végig aludtam, csak kiütött az utazás. A szállásom története szinte mesébe illő. Hétfő délelőtt dobtam egy mélt a Mexikói sajtóiroda címére, hogy bár tudom hogy már nem lehet akkreditálni, de esetleg az idő rövidségére való tekintettel lehetne e kivételezni és esetleg tudnának e segíteni szállás és autóbérlés címekben. Délután kaptam egy válaszlevelet, aminek a feladója Molnár Norbert volt. Mint megtudtam Norbi évek óta Leonban él, még cserediákként került ki és addig-meddig járt vissza, hogy végül csak itt ragadt. Az óceán felett jöttem rá egyébként arra, hogy hasznos dolog elolvasni a Rally Guide-ot! Például Norbi neve is szerepel benne, de gyakorlatilag szinte minden szükséges információ benne van. Norbihoz visszakanyarodva, amióta a Mexico Rally VB futam, azóta ő felel az akkreditációért. Megígérte, hogy megtesz minden tőle a telhetőt és van egy üres lakása, ami jó helyen van és biztonságos (itt ez elég fontos szempont), azt fel tudja nekem ajánlani. Éltem a lehetőséggel és amikor leszálltam Loenban megcsörgettem, megkaptam a címet, taxiba pattantam fél óra múlva a helyszínen találkoztunk. Bár ő is nagyon fáradt volt, este még szaladtunk egy kört a környéken, hogy tudjam, hol lehet kávézni, hol válthatok pénzt, hol az éjjel-nappali, vagy azt hogy jutok el a helyi Toyota márkakereskedőhöz. Miért fontos ez? Mert adnak nekem autót! Egyik barátomnak volt kapcsolata a Toyota mexikói vezérképviseletével, megkerestük őket, hogy tudnák e segíteni ügyemet, és azt a választ kaptuk, hogy csak menjek el a szalonba, ott vár egy autó! Mekkora mákom van! Sajnos Norbinak volt egy rossz híre is, mégpedig, hogy az akkredtiációs szabályok eléggé szigorúak és úgy néz ki, nem tudnak kivételezni. Igazából ez amiatt fájó, hogy nem jutok be a sajtóirodába és itt a lakásban sem tudtam rácsatlakozni egy Wi-Fi hálózatra sem, nekem pedig frissítenem kell. Az elmúlt napokban sikerült egy mexikói spanra is szert tennem, Jonas Hernadnez Sosa személyében. Jonasszal megbeszéltük, hogy a versenyen együtt támadunk, neki azért itt van helyismerete. Sajnos nekem az autó beszerzése miatt a mai első három szakaszról is le kell mondanom, de talán a Toyotába lesz net és tudok frissülni. Öt óra alvás után, ma hatkor keltem. Felkelt a mexikói nap, csodaszép volt a napfelkelte, vajon mennyi izgalmat tartogat a mai nap? Fantasztikus, hogy itt lehetek! A Blog és a helyszíni közvetítés kiemelt támogatója: Korda Racing további támogatóink: Toyota Mexico, Toyota del Bajio Leon Fri