|
|
|
|
|
Idegen pályán, idegen országban Németh
"Apu" Imre:- Igen csak esemény dús, izgalmas versenyen
vagyunk túl. Kíváncsiak voltunk, hogyan tudjuk megállni a helyünket,
számunkra teljesen idegen pályán, idegen országban. Annyit azért
szeretnék az elején elmondani, ha az "sógorok" 50
évig egy helyben állnak és mi fénysebességgel megyünk utánuk,
akkor sem fogjuk soha utolérni őket. A kiutazásunk
rendben volt. Egy szakiskolában adták ki az itinereket, nem
messze Horn városától, ahol a szervizpark is volt. Ez gyorsan
ment és itt lehetett jelentkezni alternatív átvételekre is.
Nem csak adminisztratívra, hanem technikaira is. Mi csak az
adminisztratívra jelentkeztünk, mivel az autónk, csak később
érkezett meg. Elég érdekes itinert írnak. Először egy kicsit
furcsa volt, de aztán nagyon hamar meg lehetett szokni. Náluk
nincsen annyi bejelölés, hanem addig új jelzést nem ír, míg
az adott iránytól nem kell eltérni. Tehát ha át kell menni a
városon, ha fő úton haladsz tovább, nem jelöli a lámpákat, csak
akkor ha el kell fordulni. Rendre megtaláltuk a gyorsaságikat
és elkezdtük a pályabejárásokat. Végül is két teljes napunk
volt rá, ami elég volt, de a verseny alatt azért éreztük, hogy
a pályafelírásból is van még mit tanulnunk. Az egész
bejárás alatt egy kis külön magyar kontingenssel mentünk együtt,
(Veriga Gabi, Nagy Balázs, Kovács Ati) és mi. Ez így nagyon
jó volt, mert tudtunk egymáson segíteni. A felírás
alatt megállapítottuk, hogy nagyon kemények, de jók a pályák.
Szóval 36 km-es gyorsot még sosem mentünk, főleg ilyen utakon.
Érdekes volt a pályák vegyes jellege, ami teljesen jó, szerintem
itthon is érdemes lenne vegyes talajú versenyeket rendezni,
könnyítve egy kicsit a rendezők dolgát. Végül
is megtörtént az adminisztratív átvétel is, ami hasonlóan zajlik
mint itthon, talán egy kicsit lazább a hangulat, de késés volt
ott is. Ami érdekes volt, hogy semmi idegeskedés, mindenki mosolyog,
hót laza az egész gárda. Elintéztük "isten áldjon"
és kész. No másnap
a technikai kicsit keményebb volt. Zajszintet mértek, ahol természetes
a mezőny 80%-a nem felelt meg. A környező boltokból pikk-pakk
eltűnt az összes dörzsi és megoldódott ez is. A biztonsági dolgokat
nézték szigorúan, ott nem volt pardon. Akinek gondja volt, és
megcsinálta soron kívül jöhetett vissza, és ha rendben már mehetett
is. Azért jó volt, hogy az MNASZ képviselői is jelen voltak,
de nem volt szerintem senkinek olyan gondja, ami miatt lépni
kellett volna. Ami nagyon
zavaros volt az a szervizpark. Mindenki össze-vissza egy 5-6
hektárnyi területen. Működő autókereskedések, nagykerek, stb
között. Autószállító kamionok jöttek mentek és még az utcán
is kijelölt szervizpark volt. Néha olyan káosz volt, hogy hihetetlen.
De megoldották. A biztonsági őrök jól megkülönböztethető ruhában
voltak és nagyon udvariasan intelligensen beszéltek a századik
értetlenkedővel is. Nem káromkodtak sehol. Szóval lehet ezt
így is. Délután
a rajt után nagy izgalommal vágtunk neki a versenynek. Az etapok
nagyon rövidek voltak. Első lépcsőben rajtdobogó és tűz az első
gyorsra. Ami nagyon furcsa volt, hogy a sportbírók ki sem szálltak
a kocsiból az Ie.-ben. Engem nagyon zavart. Viszonylag óvatosan
kezdtünk, de sikerült egy kategória negyedik idővel indítanunk.
Nem volt egyszerű, mert ezen a gyorson három kört kellett menni.
Ebből kifolyólag össze-vissza voltak az autók a pályán. Mi is
utolértünk egy Volvót, de szerencsénk volt, mert olyan helyen,
ahol le tudtuk előzni őket. Másoknak nem volt ilyen szerencséje.
A második gyors végig aszfalt volt. Nem vettük figyelembe, hogy
közben ránk sötétedett. Okozott némi bonyodalmat, hogy a navi
lámpa nem volt bekapcsolva, és a gyors közben Fruzsi nem érte
el a lámpa kapcsolót. Félig vakon mentünk, ami majdnem a verseny
végét is jelentette, Egy kanyarban egyenesen belehajtottunk
a szántásba. Azt hittem, hogy nem tudunk kijönni, de sikerült
és nyomtuk tovább. A ring nem nagyon tetszett, csupa sár volt
minden és csak kapartunk egy helyben alig haladtunk. Az első
szervizben minden rendben volt és tartottuk a kategória negyedik
helyünket. Az Osztrák helyi menő vezetett egy golf IV kit-carral,
aztán egy olasz egy R3-as Clióval, harmadik helyen a Svéd pali
Egy Seat Ibizával és mi. A következő
gyorsra nagy elánnal mentünk ki és javítani szerettünk volna
az előző időhöz képest. Minden simán ment, addig míg egyszer
csak a gyors legsárosabb részén egyszer csak azt vettük észre,
hogy Trencsényiék autója keresztben félig az úton van. Hadonásztak
erősen az ott állók, de már későn. Majdnem nekimentünk. Az igazság
az, hogy megijedtem, és ilyenkor a lehető legrosszabbat választottam,
beleugrottam a fékbe. Persze alig lassultunk a sáron, az autó
tolta az elejét és melléjük orral beleálltunk a dzsindzsába.
Nem lett volna gond, de ott volt egy híd és a pereme kiütötte
a bal első futóművet. Kitolták az autót és még egy másfél kilométert
mentünk, de a segéd féltengelyt tartó bak eltörött és a futómű
beszorult. Olyan helyen
álltunk meg, ahol volt egy csomó néző és büfé sátor a tök sötétben.
Hát én még ennyi részeg osztrákot egy rakáson nem láttam. Itattak
is minket rendesen, mindenfélét el akartak kérni suvenirnak.
Alig tudtam a Fruzsitól távol tartani őket. Még jó, hogy ő kiválóan
beszél németül. Nem volt mese innunk kellett. Megérkezett a
mentés értünk a gyors végén és két óra kínlódás után a trélerre
került az autó. A szervizt
ezen a versenyen Németh "16V" Péterék vállalták. Ugyan
szelep nem tudott a versenyre eljönni, de Béres "Unicum"
Attila vezetésével hibátlanul megoldottak mindent a srácok.
Azt hittük itt vége az Osztrák kalandunknak, de "Loki"
azt mondta, hogy ezt meg lehet csinálni. Itt szeretném megköszönni
a fiuknak, azt a melót, amit evvel az autóval lenyomtak, Loki,
Norbi, Unicum, Mazsi. Mivel Ausztriában
él a szuperrally, ezért bejelentettük, hogy másnap szeretnénk
menni. Annyit mondtak, hogy másfél órával a parc fermé nyitása
előtt oda kell vinni az autót, megnézik és, ha rendben, akkor
lehet menni. A fiúk egész éjjel, dolgoztak az autón. A másik
kocsiból kivették a törött alkatrészt és átrakták a versenyautóba.
Egy kis segítséget nyújtott a mézes szilva és reggelre minden
rendben volt. Másnap a
megadott időben mentünk az autóért, és folytattuk a versenyt.
Kaptunk 10 perc büntit, így egészen a végére kerültünk, de nem
zavart minket. Mentünk ahogy tudtunk. Nagyon kíváncsiak voltunk
a hosszú gyorsra. Kicsit nehezebben ment a kormány, de túlságosan
nem zavart. A 36 km-es gyorssal kezdtünk. A végén utolértük
Verigáékat és jó pár km-et követtük. Nagy élmény volt. 29 percet
autóztunk a gyorson, ez teljesen új volt nekünk. A következő
körben 2 autót is utolértünk. Ez nem igazán tetszett, mert nem
lehetett saját tempót autózni, ráadásul arra is figyelni kellett,
hogy repkedő kavicsok ki ne verjék a szélvédőt. Szóval ezek
a körgyorsok nehezen mérhetőek, mert itt előzni csak akkor lehetett,
ha az előtted levő észrevett és félre állt. A szervizig itt
is minden rendben ment. A következő körben már csak pár km volt
vissza, mikor a difink lefogazott. Nagyon sajnáltuk, hogy végül
is műszaki hiba miatt kellett feladnunk a versenyt. Talán ha
az előző nap nem szúrom el... Mindegy ez már így van. Alapvetően
nagyon tetszett a verseny, a szervezők hozzáállása, az egész
hangulata. Voltak itt
is hibák a szervezésben, de azon voltak, hogy mindent megoldjanak.
Valóban versenyzőként kezeltek minket és nem fejős tehénként.
Végig ezt hallottuk, hogy örülnek, hogy itt vagyunk és jöjjünk
máskor is. Annyit az egészről, hogy mi még a teljes nevezési
díjat befizettük. (650 Eur) - Visszautaltak 500 Eurot. Szeretnénk
megköszönni a verseny összekötők munkáját, nagyon sokat segítettek
nekünk, hogy minden flottul menjen. Ezen kívül köszönjük a MAGYAR
szurkolóknak a bíztatást, a MAGYAR zászlót, óriási élmény volt.
Külön köszönet a fotósoknak, akik ide is eljöttek velünk, (
Galadriel, Norbi, Duen )hogy megörökítsenek minket. Köszönjük
"Szelep" a szervizt, a munkát, a lehetőséget, Botinak
a szenyókat. Verigának, Galadrieléknek, többieknek a jó hangulatot!
Külön köszönet
a szervizcsapatnak, Loki, Norbi, Unicum, Mazsi!!! Mindazonáltal
köszönjük a támogatóinknak, hogy bizalmat szavaztak nekünk ebben
az évben is, hiszen nélkülük nem tudnánk versenyezni: Apu
Racing Team
|
|
