|
ValóságSokk a VFTS-el Szeptember
3. Német
László: A nevezési zárlat napján még egyikünk sem hitt
igazán benne, hogy sikerül rajthoz állnunk, mivel a saját autónk
félkész VFTS állapotban a garázsban pihen, az "A"-s
autót, amivel az idén mentünk két versenyt pedig Markovics Gyuri
barátunk bérelte ki erre a versenyre.
Végül is
rendeződtek soraink, és Boda Pistinek hála, végre sikerült egy
remek VFTS-t bérelnünk. Nagyon vártuk már a versenyt, mert még
nem mentünk ilyen táltos paripával egy métert sem. Bíztunk benne,
hogy a VFTS adta előnyöket, (hogy ez szélesebb, nyomatékosabb,
mint az „A”-s), majd ki is tudjuk használni és ez eredményeinken
is tükröződni fog. A verseny
előtt kb. 5km-t mentünk az autóval, de ekkor még túl nagy különbséget
nem fedeztünk fel az előző autónkhoz képest. A prológ
nálunk sorsdöntő szokott lenni, mert amikor bénázok - ami elég
gyakran előfordul - a verseny általában jól sikerül. Nem vagyunk
babonásak, de ez eddig mindig bejött, és sajnos most sem volt
ez másképp. A prológon nem forogtunk, és a 3bar-ra felfújt „kapartatós
kerekek” is jól működtek, élveztük a csúszkálást. Szombaton
délelőtt végre élesben is kipróbálhattuk az autót. A verseny
előtt felhívták a figyelmünket rá, hogy új féktárcsát és betétet
raktak fel előre, és ezeket a rajt előtt jól vasalgassuk, melegítsük
meg, mivel az autón nincs fékerő szabályzó (széria Zsiguli tartozék),
és előfordulhat, hogy hidegen bekap a hátulja. Ezt mi nem igazán
vettük komolyan, így a Fóny utáni második visszafordítóba, ami
előtt normálisabb féktávot próbáltam venni, úgy csúsztunk be
füstölő kerekekkel, hogy azt sem tudtam merre áll a kormány.
Ezt a manővert
még egyszer a regéci visszafordítóban is megismételtük, csak
itt valószínűleg mindketten kicsit neccesebbnek értékeltük a
helyzetet, ugyanis a kezem a kéziféken találkozott a Janiéval.:)
Ezután már nem forszíroztuk a rövid féktávokat, inkább a tempós
részeket próbáltuk jobban áttolni. Végül karcmentesen értünk
az óhutai célba. Az autó
nagyon jól működött, sokkal nyomatékosabbnak, stabilabbnak éreztük,
mint az "A"-s autónkat. A második, harmadik szakasz
viszonylag eseménytelenül telt, azt leszámítva, hogy Kéked után
eltört a gázrudazatban egy hegesztés, és innen csak fél gázzal
tudtunk a célig eljutni, így a csoporttársaktól kaptunk rögtön
30 másodpercet. A szervizben gyorsan megoldották a problémát
és kezdhettünk kapaszkodni a többiek után. A második körben
már kezdtünk összebarátkozni az autóval, és a féktávok is egyre
jobban sikerültek. A szombati nap hátralévő részében az időjárás
kapott főszerepet. Először Fónyon kezdett el esni, majd mire
odaértünk, Bózsván és Abaújváron is vizes úton kellett mennünk.
Elkezdtünk
felzárkózni a többiekre, bár amikor úgy éreztük, hogy jól megyünk,
mindig összehoztam valamit. Bózsván megforogtunk, Abaújváron
pedig nem tudtunk megállni a lassító előtt és az utolsó sorának
nekimentünk. Az autó lefulladt, újraindítás, és tűz tovább.
A Boroznaki-Kiss párossal végig ment az adok-kapok és talán
ennek köszönhető, hogy ezen a 6. gyorsasági szakaszon eddigi
legjobb eredményünket értük el. Kiss Andris
hozta a gyűjtőben az eredménylistát és nem akartunk hinni a
szemünknek, mi a 7., ők a 8. időt
érték el, abszolútban! Először azt hittük, hogy csak ugrat minket,
mint általában, de nem. Nagyon örültünk és meglepődve láttuk,
hogy csak szűk 10 mp-et kaptunk Turánéktól, 7-et Herczigéktől!
Azért még ma is eljátszadozunk a gondolattal, hogy mi lett volna,
ha nem áll le az autó...de, mint tudjuk, nincsde.hu! ? A 3.
kör utolsó két gyorsasági szakaszát sötétben kellett teljesítenünk,
amit nagyon élveztünk! A "vilniusi csodával" Bózsván
ismét a mezőny leggyorsabb kétkerekesei tudtunk lenni, sikerült
egy abszolút 8. időt autóznunk és fél perces
hátrányunkat 13mp-re csökkentettük. A nap utolsó
szakaszán azonban a technika megmakacsolta magát, és azt mondta,
hogy köszi, ennyi elég volt! A célig még le tudtunk gurulni,
de innen azonban már nem volt tovább. Szomorúak
vagyunk, mert az idén már biztosan nem tudunk versenyautóba
ülni, és szerettünk volna egy szép eredménnyel búcsúzni szurkolóinktól
és az idei szezontól. A versenynek a célban van vége és ez nekünk
most nem jött össze, de az elért részeredményeinkre azért büszkék
vagyunk. Sajnos már
az év elején körvonalazódott, hogy az idén csak kettő-három
versenyen fogunk rajthoz állni, és így tavalyi bajnoki címünket
nem sikerül megvédeni. Ennek ellenére
nem adjuk fel, arra törekszünk, hogy a saját VFTS-ünk elkészüljön,
és jövőre ismét versenyezhessünk a bajnoki címért! Gratulálunk
a győzteseknek és a célba érkezett csoporttársainknak! Köszönetet
szeretnénk mondani az idei évben kapott segítségért: Támogatóink: Német
László - Szegő János
|
|