Ez a vonat elment...

Július 7.
Sajnos folytatódott a pechszériánk és a bajnokság idei első murvás versenyét is nulla ponttal zártuk.

Nagyon készültünk már erre a versenyre, két hete egy komoly teszten sikerült megtalálnunk a számunkra ideális beállítást, valamint az autó felkészítése is tökéletes volt. Ezt a versenyt állandó navigátorom Schweighardt Gabi egészségügyi okokból nem tudta vállalni, ezért az itiner olvasást Táborszki Attila, egy évtizedes tapasztalattal rendelkező, profi navigátor vette át.

A verseny rendezése egy kicsit ugyan furcsára sikerült, hiszen a pénteki nap gyakorlatilag végig a várakozásról szólt, majd autóztunk mindössze 8 km-t. Egy hiba azért ebbe is becsúszott, így a szombati napot 12 mp hátrányból kezdhettük. Elkeseredve nem voltunk, ez a hátrány ezen a versenyen még könnyen behozható. Szombaton elég jól kezdtünk, és úgy nézett ki, hogy nagyjából a második helyre jók lehetünk. Kimondottan élveztük a versenyzést, az autó tökéletesen viselkedett, én pedig nagyon sokat tanultam a rutinos navigátoromtól. A következő hibánk a 6. szakasz végén történt, ahol a célfotó után telibe találtunk egy követ, ami csúnyán szétütötte a hűtőnket. Nagy nehezen azért beküzdöttük magunkat a szervizbe, ahol a csapat igazi profi módon varázsolta újjá az autó elejét. A hetedik gyorsasági előtt etapon meg kellett állnunk még vizet tölteni az autóba, ahol Attila (Táborszki) csúnyán megégette a kezét a hűtőből kicsapó gőzzel, de így is sikerült időben odaérnünk az idő ellenőrző állomásra. A versenyünknek a szakasz célja előtt kb. 5-6 km-rel lett vége, ahol a jobboldali féltengelyünk eltörött, egy féltengellyel pedig nem tudtuk volna befejezni a versenyt még akkor sem, ha erről a szakaszról valahogy kijutunk. A Honda sajnos elég siralmasan fest, lesz rajta munka bőven a következő verseny előtt. Bár a bajnokság számunkra már eléggé kilátástalan, azért az anyagi lehetőségeinkhez képest megpróbálunk a hátralévő versenyeken is helytállni.

Lévai Ferenc - Táborszki Attila