"Vágtázni" bármi áron? Március 13. Megköszönve ezúton is a rengeteg kedves telefont, érdeklődést, valamint némi bíztatás hatására úgy döntöttem, hogy röviden elmondom a véleményem a navigátori pályafutásom talán legmeglepőbb fordulatával kapcsolatban. Nem célom senkit megbántani, de a dolgok alakulása egy kicsit meglepett engem is. Még a tavalyi év végén, december elején több versenyzőtársam megkeresett telefonon, hogy nem volna-e kedvem idén velük versenyezni, mert úgy hallották, hogy... Egy decemberi rallye-s rendezvényen már többen személyesen is hangot adtak az elképzeléseiknek, de páran csak figyelmeztetni próbáltak, hogy figyeljek oda. Furcsa híreket hallottak rólam, pontosabban ex pilótámról, aki már egy ideje szervezi a 2009-es szezon ügyeit, csak nem velem. Én ezt csak afféle pletykáknak tekintettem a „női napozóban”, de a haraszt ritkán zörög indokolatlanul, ha még szél sincs. Néhány nappal később leültünk beszélgetni a jövőről, megbeszéltük, hogy a fejlődéshez bizony komoly előrelépésre van szükség a támogatói háttér tekintetében, illetve a meglévő partnereinknek nőttek az elvárásaik. Szóba került az esetleges „külső segítség” is, amire én úgy reagáltam, hogy ha a fejlődéshez ez feltétlen szükséges, akkor támogatom, még akkor is, ha más valaki fog a helyemre ülni a versenyautóban. Arról beszéltünk, hogy a mi csapatunk talán legnagyobb erőssége a mi barátságunk és ettől még mi egy csapat lehetünk, csak legfeljebb a szerepek ideiglenesen megváltoznak, már mint az enyém. Azzal zártuk le a beszélgetést, hogy dolgozunk az ügyön és én annyit kértem, hogy mielőtt a végső döntést meghozzuk, előtte üljünk le újra és terítsük ki a kártyáinkat, és ha szükség van a „külső segítségre”, akkor lépjünk eszerint. Nem állítottam, hogy jól fog esni, de azt mondtam, hogy képes vagyok kezelni és elfogadni a helyzetet. Ehhez képest február második hetében egy e-mail formájában vált számomra világossá, hogy „lejárt az idő”, azaz megtörtént a megegyezés, nélkülem Elmaradt a közös megbeszélés, és a 2008-as év korrekt lezárása. A kérdéseimre választ nem kaptam, és megszűnt mindenfajta kommunikáció. Azt gondolom, hogy a kívánt, kitűzött célokat akkor is el lehetett, volna érni, ha minden a megbeszéltek szerint, korrektül történik és nem az én teljes kizárásommal, mert ezt a csapatot mégis csak közösen hoztuk össze. Mindenki tette a dolgát és vállaltunk áldozatokat is és szerintem, ha a korábbi formájában már nem folytatható a közös versenyzés, akkor nem az a megoldás, hogy az egyik fél mindent magának akar, és szó nélkül kizárja a másik felet. Szeretném megköszönni a megszámlálhatatlan sok érdeklődő kedves telefont, közös versenyzésre való felkérést. Szakmailag a legnagyobb elismerésnek tartom, többet ér bármennyi serlegnél, bajnokságnál. Nagyon remélem, hogy nem bántottam meg senkit azok közül, akiknek nemet mondtam, de értelemszerűen csak egy valakinek mondhatok igent. Hogy ki lesz az, vagy lesz-e egyáltalán ilyen, arra most még nem tudnék válaszolni, de pillanatokon belül el fog dőlni. Mindenesetre korábbi csapatomnak és pilótámnak sikereket kívánok a versenyeken. Csökő Zoltán