|
Szomorúak
vagyunk Június
10. Gondoltam,
hogy nehéz lesz megszokni, azt viszont nem, hogy ennyire.
Az első nap végén azonban már tudtunk egész jó időket menni.
Hibáztunk, hogy a gumikat nem nyitott meg időben, ahogy rajtunk
kívül mindenki tette, így komolyabb időhátrányba kerültünk.
Számítottam rá, hogy nagyobb különbségek lesznek, mint Miskolcon,
de azért ilyen jelentős eltérésekre nem... Ennyire
cudar időjárási körülményekre egyáltalán nem számítottunk,
de nem rossz, hiszen ilyen viszonyok között is ki tudtuk próbálni
az autót. Ha száraz lett volna a pálya, biztos közelebb lettünk
volna a többiekhez, de legalább megtanuljuk ezt is, hogy hogyan
kell, és a későbbiekben nem fog már problémát okozni. Körülbelül
egy perccel fordultunk Pálinkásék mögött a negyedik helyen.
A vasárnapi első kör nagyon jól indult: megvágtuk a gumikat,
ahogy terveztük, és amit már tegnap is meg kellett volna tennünk.
Ezáltal jó lett a hajtás, fékezni is tudtunk és kigyorsítani
is, ami szombaton hiányzott. Rögtön 21 másodpercet hoznunk
a hátrányunkon, de a gyors felénél már éreztem, hogy valami
nincs rendben a fékkel, mert gyakran beesik a fékpedál. A
kismárki szakaszon már hátsó fék abszolút nem volt, így a
derékszög kanyarokban és a mély sárban nagyon nehezen fordult
be az autó. A kör utolsó rajtjához fék és kihangosítás nélkül
álltunk. Gyuri végig kiabált, de én azt nem hallottam, viszont
jól tudtam olvasni az itinert, tehát egyszerre vezettem és
navigáltam is. A cél előtt néhány méterrel, egy balos kanyarban
képtelen voltam annyit lassítani, amennyit kellett volna,
így becsúsztunk a fák közé. Igazából nagyon szerencsétlenül,
hiszen semmi helyünk nem volt a korrigálásra. Végül begurultunk
a célba és leadtuk a menetlevelet. Ahogy néztük, folytathattuk
volna, azonban abban a pillanatban, jobbnak láttuk befejezni.
A célba érés pontok szempontjából mindenképpen eredményesebb
lett volna!”
|
|