|
Venga, venga Spici! Április
7. Spitzmüller
Csaba: - Nagyon jó verseny volt. Igazi mostoha körülmények
között kellett menni, esőben, sárban. Az ellenfeleink is nagyon
kemények voltak, a csapatunk előtt pedig le a kalappal. - Jól
indult a verseny, bár a második gyorsaságin majdnem be is
fejeztük. Csak azt éreztem, hogy megúszik az autó hátulja,
és már estünk is be az árokba. Ott nagyon szerencsésen támasztottuk
meg a löszfalat, és az angyalkánk visszarakott az útra. Amikor
éreztem, hogy megbillen az autó, ellenkormányoztam, és valahogy
úton maradtunk. Amikor megállt az autó, azt hittem, vége mindennek,
de Miki rám szólt, hogy indíts, indíts! Az autó beindult,
a kormányközép középen volt, éreztem, hogy van fék, úgyhogy
mentünk tovább. - A mérnökünk
szerint a hajtás hibája volt. A központi difiben folyamatosan
csökkent az olajnyomás, ezért folyamatosan adta hátra a hajtást
és a fékerőt is. Ettől függetlenül nagyon gyorsan mentünk
be abba a kanyarba. A gumijainkat is nagyon elhasználtam,
tehát inkább én voltam a ludas.
- A harmadik
körben sajnos a váltónk is meghibásodott. Az első napi utolsó
gyorson, a ködben lépésben mentünk át. Egyrészről nagyon féltem,
hogy a váltó nem bírja ki, és úgy voltam vele, hogy egy ötödik
hely is jobb a kiesésénél. Másrészről a gumiválasztásunk sem
sikerült, harmadrészről semmit nem láttam a ködben. Volt úgy,
hogy egyesben alapjáraton mentünk le az útról. Én mindig azt
mondom, hogy a köd is része a ralinak, de ez már nagyon balesetveszélyes
volt. - Az első
napot 1 perc 36 másodperc hátránnyal az ötödik helyenen zártuk.
Vasárnap nagyon felszívtuk magunkat és nagyon jóízűt sikerült
autóznunk. Az utolsó előtti szakaszon jöttünk fel a második
helyre. Ehhez persze kellett Turi Tomi kiesése is, akit nagyon
sajnálok, mert remekül ment a Corollával. Nagyon jól esett,
hogy amelyik gyorsaságin megelőztük Turán Fricit, annak a
céljában Frici apja volt az első, aki tapsolt nekünk. Egyébként
is nagyon sportszerű ellenfelek voltak. - Borzasztóan
örülök a második helyünknek. Nagyon, nagyon jól éreztük magunkat
a versenyen. Fantasztikus érzés a Hell Racing Teamben és a
Mitsubishi gyári csapatában versenyezni. Kazár
Miklós: -
Komoly teszttel készültünk a versenyre. Mindenféle száraz
pályára megvolt a beállításunk, így természetesen esett az
eső. - A nyolcadik
gyorsaságit, a ködben a magyar ralisport szégyenének tartom.
Olyan emberek döntöttek a gyorsasági megtartásáról, akiknek
semmilyen versenyzői tapasztalatuk nincs. Nagyfokú felelőtlenség
volt ilyen látási körülmények között százmilliós autókat felküldeni
a pályára. A versenyzők és a nézők biztonságáról nem is beszélve.
- Mondtam
Spicinek, hogy annyit menjen, amennyit lát. Amire azt mondta,
hogy jó, de nem látok semmit… - Másnap
reggel megint megittuk a vért, akarom mondani a Hellt, és
a hat gyorsaságira nekünk szállt le a köd. Spici igazi elmebeteg
módjára ment, de csillagos ötöst érdemel a csapatunk valamennyi
tagja, akik fantasztikusan segítettek minket. - A Mitsubishi
csapattól végig nagy bíztatást kaptunk. Van egy spanyol szerelőnk,
aki egyfolytában azt kiabálta nekünk, hogy venga, venga Spici!
Hatalmas volt a hangulat nálunk. Nagyon szeretek úgy versenyezni,
hogy hátulról kell feljönni, és csak nyomni kell, ami a csövön
kifér. - A második
helyezésünkkel maximálisan elégedett vagyok. Nagyon komoly
lesz a harc a bajnoki címért. Sok az esélyes, de mi is köztük
vagyunk.
|
|